Theater, Prosa

A hatalmas sikerű dán film alapján készült színdarab nagy beleérzéssel és humorral szembesít bennünket azzal, milyen eufóriával és milyen fájdalmakkal jár, ha az ember megpróbálja elengedni a kontrollt.

Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni.

Főleg ha nő vagy! Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol borzalmas bűncselekmények tették elviselhetetlenné a hétköznapokat.

„Jön a fordulat. Tudom. Érzem. Már jön, aki azt fogja kiabálni: Félre! El az útból! És csak özönlik a többi is utána, és azt üvöltik mind: "Félre! Helyet! Helyet! Helyet!" Meglátod, a fiatalok mindjárt bekopognak az ajtómon, és..."
Részlet a darabból.

ARTHUR MILLER: A SZÁLEMIEK
HISZTÉRIA KÉT RÉSZBEN

Fordította: Hubay Miklós

Egy darabjaira hullott házasság története. Két menekülési útvonal képkockái, amelyek rávilágíthatnak azokra a hibáinkra, amiket egymás ellen elkövettünk. Miért fullad olyan sokszor kudarcba, amikor egymás felé közelítünk?

A 20. századi európai történelem egyik legtitokzatosabb története: hogyan menekült meg a meggyötört, összetört Párizs 1944-ben Hitler bosszújától, ördögi tervétől. A párizsi svéd konzulnak, Raoul Nordlingnak mindössze egyetlen éjszakája van, hogy meggyőzze, s lebeszélje Dietrich von Choltitz tábornokot, hogy – Hitler parancsát végrehajtva – a francia fővárost lerombolja.

Első királyunknak élete utolsó napjaira maradt még egy sorsdöntő feladata. El kell döntenie, hogy kire hagyja a koronát – az Árpád-vérből való pogány, de magyar Vazulra vagy pedig a keresztény, de idegen népből származó Orseolo Péterre?

Töredékek szólalnak meg Szabó Magda csodálatos életművéből Piros Ildikó Kossuth– és Jászai Mari–díjas, Érdemes művész előadásában és szerkesztésében.

piaci játék történelmi korokon át az életről

„A váltás a világ legegyszerűbb dolga: addig nem ugrasz el, amíg a másik meg nem érinti az ujjával a falat. Egyetlen folyamatos mozdulat vagytok.”

Nórának és Helmernek megvan mindene. Amikor Helmer tudomására jut egy régi bűn, amit Nóra – férje érdekében – elkövetett, a megértés legcsekélyebb szándéka nélkül taszítja el feleségét magától. Nóra ekkor jön rá, hogy házassága nem igazi szövetség, ő maga pedig csupán díszes keret férje portréján...

A Botrányhős című vígjátékban Klem Viktor idézi meg Marlon Brando legendássá vált karakterét, meséli el különleges életét, és teszi mindezt sok humorral, stand–up-szerűen.

Egressy Zoltán drámájában a nyomozópárossal együtt a hétköznapok világából mi magunk is a vágyak és az érzékek, az álmok és a költészet, a meghasadt személyiségek, az abszurd romantika és a romantikus őrület labirintusába kerülünk, miközben sarkunkban liheg a könyörtelenül múló biológiai idő.

Középkorú emberek ülnek szép, okos nyugalomban egy lakás szobájának különböző pontjain.
Jólöltözöttek, ápoltak. Tamást hallgatják, aki az ablakban ül, s talán énekel, talán gitározik is hozzá.
Ilyen lenne, ha nem történik harminckét évvel ezelőtt az, ami történt.

Mélyre merülünk Radnóti boldog és mégis traumatikus gyermekkorába. Az emlékek láncolatán át felsejlik egy ember, egy sors, egy korszak: egy költő születése.

Hogy a lakás milyen mocskos, hogy a gyerek itt nem tudott megmaradni, hogy itthon nem volt maradása. Csak azt akarom bebizonyítani, hogy nem vagyok én olyan mocskos asszony! Azt az egyet akarom bebizonyítani, hogy milyen anya vagyok én! Hogy én milyen anya vagyok! Hát melyik szülő az, ha valamit elkövet a gyereke, nem bocsát meg neki?! Hát melyik szülő az?! Melyik?!

A beszélgetőkönyv, illetve a belőle inspirálódó előadás kortörténeti dokumentum: az 1945-1946-os színházalapítás történetét, valamint a marosvásárhelyi és székelyföldi színházkultúra nagyrealista vonulatát is meghatározó alkotó életútjának fontos állomásait dolgozza fel dramatikus, interjúszínházi formában.

A történet egy fiktív esemény kereteiben játszódik.
A keserédes előadás olykor kacagtató, mégis húsbavágóan aktuális kérdéseket feszeget a hovatartozásról, a hazáról, a hontalanságról, művészetről, szerelemről, a sikerről és a hatalomról.

Ártatlanok
Levelek a Kner család életéből (1938 – 1946)
A Gyulai Várszínház felolvasó-színházi előadása

“Előadásunk ezt a különös történetet járja körül(belül). Két színész műfajokon és korokon átívelő kalandra indul, hogy választ találjanak arra az egyszerű kérdésre: mi történt tegnap este”

A Maladype Színház magyar-makedón-lengyel koprodukcióban készülő legújabb bemutatója egy olyan változatos színházi műfajokban kiteljesedő összművészeti produkciót ígér, amely a közönség számára a személyes és a közös felismerésekben is átélhető kaleidoszkóp-szerű játékélmény lehetőségét adja.

Két férfi, akik belefáradtak a soha véget nem érő háborúban eltöltött életbe, a madarakkal együtt felépítik Felhőkakukkvárt, a művészettörténet egyik első megvalósított utópiáját. Két és fél ezer évvel Arisztophanész vígjátéka után, mi továbbra is háborúban élünk, amely nem ér véget, csak alakot vált és földrajzi helyet, fáradtak vagyunk, leigázottak, s csak álmodozunk saját utópiánkról. Vajon mindezek után létrehozható egy világ, ahol mindenki egyenlő, ahol nincs háború, nincsenek harcok?

A világhírű román-francia író, Matei Vișniec: Bohóc kerestetik című darabjában három öreg bohóc várakozik az utolsó esélyre, egy felvételi alkalmával, a makacsul zárva maradó ajtó előtt. Ők a jól ismert Fellini-film bohócainak a leszármazottai. Egyszerre: „mindenkik” és „senkik”.

Az előadás egy megrendítő spirituális utazás, amely a szabadság, az istenhit, a boldogság témáját járja körül többféle megközelítésben, arra késztetve a nézőket is, hogy szembesüljenek korunk legfontosabb kérdéseivel, civilizációnk létállapotával.

Móricz Zsigmond a Nemzeti Színház megbízásából 1934-ben írta meg a Boszorkány c. drámájának első változatát az Erdély-trilógia egyik epizódjából, majd végső formáját a mű 1938-40 között nyerte el. A dráma Móricz életében nem került színre: 1947-ben mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház.

„A tragikomédiává korszerűsített eposz- és románcparódiában egy olyan társadalmi mechanizmus torzképe tárul elénk, mely annyiban modernebb még a hamleti államgépnél is, hogy nem »valami« rothad benne titokban, hanem – nyílt titok – »rohadt« az egész.” Géher István